Május 20-án rendezték meg Kishegyesen a XX. Vajdasági Magyar Óvodások Színjátszó Találkozóját, melyen több mint négyszáz kisgyerek vett részt. A helybéli Pán Péter Iskoláskor Előtti Intézmény kicsinyein kívül felléptek a zentai, csókai, topolyai, szenttamási, óbecsei, újvidéki, adai, magyarkanizsai és bácsfeketehegyi pajtások is. Külön öröm volt a szervezők számára, hogy jelen voltak az újszentiváni (Magyarország) óvodások is.
Az egybegyűlteket dr. Szőke Anna néprajzkutató, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke, a találkozó megálmodója köszöntötte elsőként, majd Kőműves Gizella, a kishegyesi óvoda igazgatója, valamint Perpauer Attila, az MNT oktatási bizottságának elnöke szólt a népes csapathoz. A fesztivált hivatalosan ifj. Mohácsi Zoltán, Kishegyes község alpolgármestere nyitotta meg.
A huszadik, jubileumi találkozóra még a nap is fényesre „suvickolta” arcát nagy jókedvében. Így magasra szállhattak a derült égben a színes léggömbök, melyeket a gyerekek boldogan eresztettek útjukra ezzel a felkiáltással: „a legszebb nyelvem az anyanyelvem!”
Mi, felnőttek is megilletődtünk ettől az őszinte üzenettől, hiszen tudtuk, átéreztük, hogy ebben az egyszerű mondatban ezúttal nincs semmi fellengzőség. Bizonyítja ezt a húsz év tapasztalata is. A két évtized alatt magyar óvodáink intézményvezetőinek és pedagógusainak többsége felismerte e fesztivál egyediségét és igazi, értékteremtő erejét. Megtapasztalhatták, megtapasztalhattuk, hogy a színpadon — az anyanyelv felszabadító hatása révén — mennyi, de mennyi kis tehetségünk mutatkozhatott be évről évre, és taposhatta ki magának az érvényesülés lehetőségét: kisszínészként, mesemondóként, „dalos pacsirtaként”. Általuk fedezhettük fel újra a régen elfeledett-eltemetett kincseinket: a népi folklórt (meséket, gyermekjátékokat, egy-egy ünnepkörhöz fűződő szokásokat, hagyományokat, hiedelmeket stb.). Mennyi bölcsődalt, altatót, kiszámolót, mondókát, népdalt idézhettünk fel emlékeinkből, és dúdolhattunk, mondogathattunk velük együtt…
Óvodásaink színpadi fellépései mind tartalmilag, mind formailag rengeteget fejlődtek az elmúlt húsz évben. Eltűntek a testvériség-egység zászlaja alatt született didaktikus tanmesék, ahogyan a magyar trikolór színeivel díszített, pántlikás-búzakalászos párták és a piros selyemszoknyácskák is. Előkerültek a patyolatfehér pendelyek, a kékfestős szoknyák, az óvodapedagógusok pedig megtanultak mesét dramatizálni, bábokat, jelmezeket és díszleteket készíteni… Szent Iván-napi tűzugrást, lucázást, pünkösdölést, betlehemezést, farsangolást bemutatni… Micsoda játékos derűvel, beleéléssel, odaadással, lelkesedéssel! Igen, ezt eredményezte a húsz év fáradhatatlan munkája, a szervező(k) céltudatossága és kitartása! Felnőtt — vagy legalábbis jó úton halad immár öt nemzedék!
MOLNÁR KREKITY Olga
A kishegyesi Pán Péter-óvoda pajtásai Szent Iván-napi népi dramatikus játékot mutattak be
A csókai Szivárvány Óvoda népi gyermekjátékokkal szerepelt
Hapci király — Lázár Ervin meséjét a zentai Hófehérke Óvoda vitte színpadra (Mancfeld Otília és Szorcsik Lívia csoportja)
A topolyai Duna Utcai Óvoda pajtásai tavaszi gyermekjátékokkal örvendeztették meg a közönséget
A szenttamási Pitypang néptáncegyüttes vajdasági játékokat mutatott be
Az óbecsei Labud Pejović Iskoláskor Előtti Intézmény óvodásai A kiskondás című mesét adták elő
A Hopp, Juliska, hopp, Mariska…! című írás a Hét Nap hírportálon jelent meg 2015. június 1-én.
